Ma 2017. szeptember 19., kedd, Vilhelmina napja van.
Get Adobe Flash player

Ciszterci romok

A PILISI CISZTERCI APÁTSÁG TÖRTÉNETE

A romok helyén eredetileg egy XI. századi épületegyüttes állt, melyet egy a korai Árpád-korban benépesült falu vett körül. Amikor III. Béla (1172-1196) 1184-ben megalapította a ciszterci kolostort, az itt álló épületeket alakították át, bővítették ki a ciszterci igények és eszmények szerint. Az első szerzetesek a franciaországi Acey apátságából érkeztek ide.

Az építkezések 1225 körül, a templom felszentelésének idejére fejeződtek be. A kolostor egy időben épült az esztergomi székesegyházzal és palotával. A ciszterci apátságot azok a francia építőmesterek, szobrászok alkották meg, akik az esztergomi palotakápolnán is dolgoztak. Járt itt a világhírű építész, Villard de Honnecourt. Nem bizonyítható azonban, hogy dolgozott is az épületegyüttesen. Ennek ellenére bizonyos, hogy a magyarországi gótikus művészet kezdetei szoros kapcsolatban voltak a franciaországival. Ez a kora gótikus udvari művészeti stílus az 1220-as évek végétől hanyatlásnak indult. Ezért is igen nagy jelentőségűek a pilisi apátság maradványai.

III. Béla és utódai feltehetőleg királyi temetkezőhelynek szánták az akkori királyi székhelyhez, Esztergomhoz közel eső kolostort. Ezt bizonyítja az is, hogy itt temették el II. András (1205-1235) első feleségét, a Bánk bán és társai által meggyilkolt Meráni Gertrúdot. Szarkofágjának maradványai a legjelentősebb pilisi leletekkel együtt - jelenleg a Magyar Nemzeti Galériában láthatók.

A tatárjárás után IV. Béla Budára tette az ország székhelyét, így Pilis jelentősége háttérbe szorult. 1526-ban, a mohácsi csatát követő országos törökdúlásban a kolostor is megrongálódott, de a barátok csak átmenetileg hagyták el. Visszatérve az épületet használhatóvá tették, és egészen 1541-ig működtek itt, amikor a kolostor teljesen elnéptelenedett.

A monostor romjai 7 hektáron találhatóak. A XIII. századi viszonyok között a legmodernebb technika is megtalálható volt itt. Vízvezeték szállította a közelben lévő forrás vizét, jól felszerelt műhelyekben fémet dolgoztak fel, a legújabb kutatások szerint olyan díszkút állt a kerengő dél-keleti falánál, mint amilyenekkel a korabeli nyugat-európai ciszterci kolostorokban is találkozhatunk.

A XVIII. század közepén szlovák és német telepesek érkeztek az elnéptelenedett helységbe. Ettől kezdve a rommezőt a XX. századig kőbányaként használták. A lelőhely feltárását Gerevich László végezte1967-1982 között. Jelenleg is folynak kutatások a területen.




A kolostor alaprajza

További képek a romokról a galériában találhatók.

forrás: http://www.somvirag.hu/